PARÁZSKA, A SZELEBURDI

MESE |

Parázska hirtelen csöppent a napos világba. Egy vihar előtti szél fújta ki a kémény füstjéből.

TOVÁBB

A NAGYRAVÁGYÓ BODZAVIRÁG

MESE |

A szomszéd utcában láttam meg. Ismertem már, mégis megigézett, megállásra késztetett.

TOVÁBB

ÖRDÖGLYUK

MESE |

Nem oly messze innen, ahol a kicsi meg a nagy folyó ölelkezik össze, azon túl, a fűzfákkal szegélyezett tisztás közepében, ott élt maga az ördög. No, nem a föld felszínén, hanem alatta, az ördöglyukban.

TOVÁBB

LÁNGCOCÓ

MESE |

Hol volt, hol nem volt, a kurta farkú malacok sötét erdején is túl, megszületett hősünk, Lángcocó. Anyja, a melegszívű kanca az istállóban ellette. Apja nem volt más, mint a hetedhét országban híres Táltos. Hollófekete szőrzetű homlokán fehér folt jelezte isteni okosságát. Ezen az estén a karámban mindenki boldog volt. Új élet pihegett a zizegő szalma melegében.

TOVÁBB

SÜN KISASSZONY SÜTÖDÉJE

MESE |

Hallottatok már róla?

Bizony mondom, nem akármilyen sütöde ez. A világ legfinomabb süteményeinek műhelye. Megtalálni nem könnyű! Körbe kell járni ötször a kerekerdőt, akkor megszólal a kakukk madár.

TOVÁBB

AZ UTOLSÓ GOMBÓC

MESE |

A tésztaszűrőtől tudom, személyesen. A gombócok viháncoltak egy nagyot a prézliben, majd összekenték magukat baracklekvárral. Eltűntek. Így szokott ez lenni, a mosogatás marad.

TOVÁBB

KARÁCSONYFADÍSZEK FÉNYE

MESE |

Az öreg tűzőr kíváncsian emelte föl a cipődoboz fedelét. Ámulva suttogta:

–  A karácsonyfadíszek, itt az üvegmadár, angyalhaj a farktolla!

TOVÁBB

ÉG A GOMBÓC, ÉG…

MESE |

Dorka egy tavaszi reggelen nagyot fordult díványán. Gombócot kívánt ebédre. Túrósat? Lekvárost vagy prézlist? Esetleg krumplist? Erre még korai lett volna a válasz, így hát visszafordult a másik oldalára. Álmodott tovább.

TOVÁBB