– Fésű! Kérlek! Úgy szeretnék szép lenni! Holnap bálba megyek! – suttogta a polcon ülő baba.
Az egyik sárga léggömb mesélte. A fölötte emelkedő, másik sárga hihetetlen magasságig feljutott. Még a sárkány farkának csücskét is megpillantotta. Büszkén kiáltott le az alatta kapaszkodó, lihegő sárga gömböknek.
Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy égig érő fa. Talán még most is él, meg is nézhetnénk, ha el nem felejtettem volna, pontosan melyik erdő közepén állt. Az erdők ugyanis hasonlítanak egymásra.
A gyertyatartóról nem lehetett pontosan tudni, hogy a vitrinlakókhoz tartozik-e.
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy városban egy kutyacsalád. Az anyuka, Maja nagyon szeretett főzni, a két fiú, Bodó és Kajla pedig a kertben játszani. De a legjobban segíteni szerettek az anyukájuknak.
