SÜN KISASSZONY SÜTÖDÉJE

Hallottatok már róla?

Bizony mondom, nem akármilyen sütöde ez. A világ legfinomabb süteményeinek műhelye. Megtalálni nem könnyű! Körbe kell járni ötször a kerekerdőt, akkor megszólal a kakukk madár.

–  Kakukk!

Csak ennyit mond ő. Akkor a hang irányába kell elindulni. Három rókalest kell elkerülni, nem ám az erdőt! Akkor pont szembe érkezel egy fával, de annak akkora a dereka, hogy ötször át lehet ölelni. No, ezt a fát kell meglelni! A fát háromszor kell megdicsérni.

–  Szép! Magas! Lombos!

Ekkor megpuhul a föld, megsüllyed, s egy földalatti folyosóban találja magát az ember. Hát ide épült a sütöde! Ezt már mondani sem kell, mert olyan édes illatok csalogatnak bentebb, hogy onnan még senki nem akart visszafordulni.

Ja! Azt még nem mondtam, hogy a kapuőrt Édes Vakondnak hívják. Nemigen lát már, de illik neki köszönni.

Sün kisasszonyt mindjárt fel lehet ismerni. Tálkával, habverővel és fakanállal szaladgál ide meg oda. A südri cukrászinasoknak szűkszavú utasításokat ad. Fehér köpenyt és főkötőt visel. Tüskéi néhol átszúrják a munkaruhát, ezért tévedésből lyukacsos szűrőnek hihetjük. Ám Sün kisasszony egy pillanatig sem rest, ez pedig a szűrőkre nem jellemző. Lohol az egyik kemencétől a másikig.

Ha a kemence vasajtaját kinyitjuk, izzó forróság csap ki abból. Vörös lyuk tátong odabent, csukjuk is be az ajtót gyorsan. Elég, ha száraz fát dobnak neki, azt elropogtatja mohón, mint a kutya a lerágott csontot. Sose szabad hagyni, hogy kihűljön! A kemence melegében sülnek meg a tészták, amiket Sün kisasszony kikever. Tömött lisztes zsákok sorakoznak a polcokon, zacskókban várakozik sorára a kristálycukor.

A tojásokat a faluszéli baromfiudvar népétől hordják. S mivel az elég messzire esik, a csacsi szokta elhúzni a kordéval. Sün kisasszony különösen a kacsatojást kedveli. És még nem beszéltünk az édes ízesítőkről! Itten aztán nagy fegyelem szükségeltetik. Mert nem lehet ám csakúgy torkoskodni! Sün kisasszony szigorúan őrizteti a lekvárt, amit a bodzafa bogyójából főznek ősszel. Csokoládé, kakaó és illatos fahéj, őket titokzatos személyek csempészik a föld alá. A mogyorót a mókus szolgáltatja, virágzik a cserekereskedelem. Minden erdei bogyó, gyümölcs és mag itt végzi be. Ez a kerekerdő a sütöde éléskamrája, büszke is rá mindenki.

Sün kisasszony most különösen nagy feladat előtt áll. Unokahúga, Tüsike lakodalmára készül a család. Sün kisasszony egyébként hajadon, foglalkozását tekintve cukrász. Nem törődött ő a másik nemmel, a sütödének fogadott hűséget. Nagyon fontos volt számára, hogy a családi lakodalomra kitűnő édességek készüljenek. Már csak azért is, mert kicsit tüskés volt a hangulat, nevezhetjük puskaporosnak is. Márpedig az erdőben a puskaport senki sem szereti. Itt porcukros béke uralkodott, Sün kisasszony még a nyújtófát is csak a nyújtódeszkához engedte súrlódni.

Szóval, a tüske abból fakadt, hogy a nászasszonyok nem kedvelték egymást. Tüsike anyja ragaszkodott hozzá, hogy a fiatal pár az erdőben lakjon, ott aludja téli álmát. Sündörgő, a leendő vő, pedig a városi parkban akart tanyát verni. Amit pedig ő kisütött, azt anyja mindig forrón támogatta. Ne is mondjam, a nászasszonyok az esküvőn sem tudtak megbékélni. Mindketten összegömbölyödtek, akár két tüskés labda. Tüskéik meg-megvillantak, s haragjuk jeléül mindketten magukban maradtak.

Tüsikét és Sündörgőt mindez egy cseppet sem izgatta. A násznépet pedig a lakoma foglalkoztatta. Sün kisasszony igazán kitett magáért. A kistányérokra apró süteményeket helyezett, lekváros linzert, almás lepényt, kókuszos szeletet. Kosárkában kínálták a pogácsát, vajasat, juhtúrósat. (A túrót egy távoli mező kecskéjétől rendelték, a kókusz pedig messzi tájról, hajón érkezett.)

A legnagyobb csoda persze a lakodalmi torta lett volna, tudjátok, az a háromemeletes! Csoki mázzal volt az bevonva, fehér, habos fodrok incselkedtek rajta.

S hogy miért lett volna a volna? Az eset csak megesett, elkerülni nem lehetett. Úgy volt az, hogy az erdei vadmacska addig-addig téblábolt a helyszínen, míg mancsával rálépett a Tüsike nászasszonyra. Akkorát nyavíkolt fájdalmában, hogy egyből felébresztette a fán a kuvikmadarat. A kuvik félálomban rárepült a Sündörgő nászasszonyra, csüdös tollú lábán kiserkent a kuvik vér.

Több se kellett a madárnak! Mivel a vadmacskát tartotta hibásnak, ráakaszkodott karmaival hátára, az meg kínjában udvarolni kezdett a széles derekú fának. Le is süllyedtek a sütödébe azonnal. Ja, azt még nem mondtam, hogy a násznép ott tartotta a lakodalmat.

A lakodalomnak ezennel vége szakadt, a hegedülő tücsök hegedűhúrja elpattant. A két hívatlan vendég olyan felfordulást rendezett, hogy ti még olyat nem is láttatok, elképzelni sem tudjátok. A kuvik szárnyával lesöpört mindent az asztalról, a vadmacska meg mancsával széttrancsírozta a tortát, meg amit még talált. De a legnagyobb baj még csak ezután következett! A kuvik csőre beragadt a lekvárba, a macska farka meg a kókuszdióba. Addig – addig rángatóztak, vonaglottak, hogy felborították a vajas bödönt, a vaj szétolvadt, s becsordogált a vörös lyukba.

A kemencéből kitörő tüzet már semmi nem tudta megakadályozni. A vörös lyuk csak nőtt és nőtt, lángtengere mindent elöntött az alagútban. Utolsónak Sün kisasszony ért a felszínre. Tudjátok, a kapitány hagyja el utoljára a süllyedő hajót, most éppen a sütödét. A sünök bánatukban összegömbölyödtek, tüskegombócok lepték el a fák tövében reszkető aljnövényzetet. A kuvik végre elengedte a vadmacskát, azt se tudták, merre meneküljenek a másiktól. Mindketten az erdő sűrűjét választották, ott is a legterebélyesebb fát. A kuvik a faágon, a vadmacska a fa alatt próbálta kipihenni a sok megpróbáltatást, egyik sem tudott a másikról.

Az ifjúpár mégis csak a városi park zöldjébe költözött. A két nászasszony az erdő két végiben keresett megnyugvást, soha többé nem szóltak egymáshoz.

Na, és Sün kisasszony? Bizony, a sütöde leégett, oda lett az örökre. Hiába mondták, hogy nem szabadna azt szűk folyosóban működtetni, ráadásul csak egy kijáratot biztosítani. Ennyi kemence, ennyi vörös lyuk társaságában!

Sün kisasszony bánatában egy hónapig megnémult, már az a hír járta, hogy elméje is elborul. Mit gondoltok, ki vidította föl? Hát a régi csodálója, a sütöde első számú kóstolója! A középkorú agglegény megkérte Sün kisasszony kezét, karikagyűrűt húzott lábára. A lakodalmat természetesen elhagyták, egy habkarika nem sok, annyi süteményt sem ettek.

Visszatértek szépen a rovarokhoz és a csigákhoz. Rövidesen családot alapítottak. Sün kisasszonyból remek feleség és anya lett, kitűnően főzött, természetesen. Egyet, egyet azonban megfogadott. Ha eljön az ideje, megírja sütödéje történetét, sőt az utókor számára néhány süteményreceptet is hagy. Különben a seregélyt felkérte, hogy a jó tanácsot adja át mindenkinek. Nevezetesen óvakodjunk a vörös lyuk veszélyeitől, csak nagyon tisztes távolban sündörögjünk körülötte.

Így volt. Én beszéltem vele. Hogy ne vesződjön az írás nehézségeivel, megígértem, én elmesélem nektek a történetet. Még most is élnek, ha meg nem haltak azóta.

Írta: Toldi Zsuzsa

[box type=”download”] NEM SZERETNÉL A KÉPERNYŐRŐL OLVASNI?

TÖLTSD LE, NYOMTASD KI ÉS OLVASD ÚGY A MESÉT!

[/box]

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

5 + 2 =

AJÁNDÉK POMPI SZÍNEZŐ FÜZET

 

 

Töltsd le most ingyen a

POMPI színező füzetet!

A füzetben Pompiról és a mesekönyvből találsz kiszínezhető rajzokat.

A színező letöltési lehetőségét keresd a megadott e-mail címeden!

Pin It on Pinterest

Share This